Sajnos ebben a témában - hogy őszinte legyek - nem is akarom elegánsan forgatni a szavakat, mert semmi értelme, azonban mindenképp szeretném, ha az emberek szeme felnyílna egy csöppet.
Szögezzük le először is, hogy akiknek az állampolgársága után a "MAGYAR" kifejezés áll, kivétel nélkül az, a bőre színétől és lakhelytől függetlenül hivatalosan (is). Beleértve a kinn élő magyarokat is - akik a mai napig magyarnak is vallják magukat -.
Azonban szeretném felhívni minden rasszista, avagy ítélkező ember figyelmét, arra amit a következőkben írok le.
Számomra a magyar mentalitás - annak ellenére, hogy én is magyar állampolgár vagyok - sosem volt sem kedvelt, sem elfogadható. A felsőbbrendűség érzése valahogy ott van a legtöbb emberben, ha meghallja a zsidó,cigány, arab, albán, román..stb. sorolhatnám ameddig csak a végére nem érek a törzs,nép és nemzet elnevezéseknek, azonban ez a megalapozatlanabb dolog, amit életemben ismerek és még értelmetlen is. A legtöbb ember olyan büszkén tartja magát MODERN FELFOGÁSÚ embernek, azonban ezt nem tudom, hogy az ő elméjükben mit takar és miben is nyilvánul meg, s sajnos ez alól a kormánytagok sem esnek ki, sőt ők, még uszítgatják is az embereket egymás ellen, s a legszomorúbb az egészben, hogy a magyarok erre fogékonynak bizonyulnak is. Ebből több belső probléma is gyökerezik, mert nagyon megosztja az embereket.
Ami ennél is elszomorítóbb... a magyarok a gőgjükkel, a büszkeségükkel és sznobizmusukkal, lenézik azt az embert, aki más hagyományokat követ, akiknek más kultúrájuk van - legyen szó bármilyen országunkban élő nemzetiségé - de hűek valamihez és van amiben ezek a kultúrközösségek azonban megegyeznek különbözésük ellenére, amihez mind a ketten a végletekig lojálisak, védelmezőek, összetartóak: az pedig a család. Azonban, akik a felsőbbrendű "fehér a bőröm, ezért magyar vagyok" életérzéssel élnek együtt és formálják véleményük, személyiségük, a saját anyjukat, családjukat, barátjukat is elárulják pár tetves forintért, és pénzen akarnak boldogságot venni. Nem mondom azt, hogy mindenki ilyen, mert azt semmiféleképpen nem lehet kijelenti, vannak kivételek. Azonban a magyaroknak, mint állampolgároknak nincsen kultúrájuk, s olykor az elveik is igazán kérdőre vonhatók,s még azok megléte is. Nem tisztelik se egymást, se önmagukat, se a környezetüknek, nem örülnek semminek, csak mindenben a hibákat keresik, nincs összetartás, se kitartás, azonban irigység, rosszindulat, gyűlölködés annál több. S ezt nem csak én magam, hanem azt hiszem mindenki tapasztalta már valamilyen úton módon.
S nem attól vagyunk különbözőek, mert más a bőrünk színe, hanem attól, hogy milyen döntéseket hozunk. Nem attól lesz jó ember valaki, vagy több az átlagnál, hogy fehér a bőre a színe, és nem zsidó vagy nem cigány, vagy bármilyen más számára eltérő ember. Hanem attól, hogy milyen elveket követünk, mennyire vagyunk képesek elfogadni másokat a megváltoztatás szándéka nélkül, s mennyire adunk esélyt, hogy egyáltalán megmutathassa, hogy milyen ember is, anélkül, hogy előítéleteink, vagy elvárásaink lennének. Természetesen a nacionalizmus önmagában mindig is egy puskaporos hordó volt a legtöbb államban, véleményem szerint teljesen értelmetlenül. Van egy mondás : "A Teremtő színe előtt mind egyek vagyunk". Nem vagyok vallásos, mert a hitvilágom nem felel meg egyiknek sem, ami elterjedt a világon, de ezzel nagyon is egyet értek.
El kellene fogadnunk, hogy a nemzetünk sokszínű, bőrszínben, személyiségben, külsőre, belsőre, s megtanulni ezzel együtt élni. Nem pedig ujjal mutogatni a másikra, bántani a másikat, csak azért, mert más, mint a többiek, legyen szó bármilyen elütő különbségről. Mindenki értékes, s az emberek értéke ugyan az, mindannyiónknak. Senki sem több vagy kevesebb, a másiknál. Egyenlők vagyunk. Magyarországon ez egyáltalán nem érvényesül, s úgy gondolom, hogy ezen kellene változtatni, mert a büszkeségbe, a sznobizmusba fog belefulladni, majd belehalni az ország, mert ugyan arra van esze a többségnek, hogy a másik hibáit porciózza és kürtölje világnak, miközben csatlósokat gyűjt, de önmagába nem tekint, s épp ezért tud ez a kormány is az ország élén maradni, mert képtelenek feltétel nélkül összefogni az emberek önmagukért. Csak, azért mert más a bőre színe, az észjárása, a külsője, a belsője...stb, pedig ez mind független. Ők is ugyanazoktól vagy hasonlóktól szenvednek, mint bárki más, csak még frusztráltak is, mert a tisztában vannak a társadalom többsége, hogy reagál a létükre.
Ideje lenne felnyílnia az emberek szemének, hogy a XXI. században, már nincs helye az e fajta gondolkodásnak, már réges-régen. Ahhoz, hogy harmóniában éljenek az emberek egymás mellett a földön, semmi köze az e fajta különbségeknek. Egy feltétel és ítélkezés nélkül esélyt mindenki megérdemel, már csak tiszteletből is, mert egyek vagyunk. Azonban,ha valaki nem tud azonosulni azzal, amit írok, csak gondolja bele magát, ha vajon ő lenne sötétebb bőrű, vagy más vallású, mint a nagy többség, és őt rekesztenék ki emiatt, vajon akkor is úgy gondolnák e, ahogy most gondolja? Ha az ő családjukat köpnék le az utcán, vagy vernék meg,szólnák meg,avagy pásztázó tekintettel szúrnák, amikor a boltban vásárol, hogy lop e, mert más a bőre színe. Vajon akkor hogy gondolnák?
Senki sem szent, de ahogy senki sem, ők sem egy formák. Minden arc mögött egy teljesen különböző személyiségű ember áll, akiknek az igényeik megegyeznek : szeressék, élni szeretne, boldogulni szeretne az életben, érezni, hogy fontos és számít valakinek, társat majd családot alapítani, munkát szeretne, gyengédséget, anyagi és lelki biztonságot. S mindjárt kiderül, hogy van, amiben nagyon is egyformák vagyunk, mi emberek.
Csizmás Klaudia
S lehet utálni azért, mert így gondolom, vagy szeretni, az engem nem érdekel, hisz csak a jogaimat gyakorlom, mert elméletileg szólás szabadság van. Élek vele.
